Pest megye déli részén az utóbbi években lendületet kaptak a terepbejárásokra és tervásatásokra épülő régészeti kutatási programok, melyek a kezdetektől civil együttműködők részvételével és támogatásával folynak. A régióból ismert honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti hagyaték bámulatos mértékben bővült, mely folyamathoz 2016 májusában egy újabb temető azonosítása és feltárásának megkezdése társult. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Régészeti Tanszéke új, hosszú távú tudományos együttműködési megállapodást kötött a Ferenczy Múzeummal, melynek célkitűzése a megye honfoglalás kori és középkori településtörténetének, valamint egyházi építészeti emlékeinek kutatása. Gyakorlati célja pedig a színvonalas, programszerűen megvalósuló tanásatások biztosítása a PPKE tehetséges régészhallgatói számára. A közös munka első állomása Dömsöd-Bálványosi Hügye lelőhely kutatása volt, melyet a PPKE a KAP15-071-1.2-BTK pályázati forrás terhére tanásatásként finanszírozott.
A lelőhely Dömsöd külterületének északi részén fekszik, mely Greman István civil múzeumi együttműködő bejelentése nyomán vált ismertté. A temetőt helyszíni szemle és terepbejárás során 2016 márciusában azonosítottunk. A lelőhely nagy felületű mezőgazdasági művelés alatt áll, így – a hasonló, általában sekély sírokat rejtő honfoglalás kori temetőkhöz hasonlóan – fokozottan ki van téve a gyors erózió és a szántás okozta bolygatás együttes, romboló hatásának. A felszíni szórványleletek között ember és lócsontokat, illetve jellegzetes honfoglalás kori fémleleteket találtunk.
Mindezek nyomán 2016 májusában mintegy 300 m2 területen kezdtük meg a szondázó feltárást. A homokos altalajban összesen 19 objektumot tártunk fel, melyek közül 8 honfoglalás kori és egy zsugorított bronzkori temetkezés volt. A sírok a szántáshatáron helyezkedtek el többnyire, így nagy részüket jelentős újkori bolygatás érte, az egyik sír ugyanakkor korabeli rablás áldozata lett. A homokdomb gerincén elhelyezkedő É‒D-i irányú sírsorokból összesen hármat találtunk, a temető északi és déli irányban még folytatódik.
Kiemelkedő leletekre egy temetkezésben bukkantunk, mely egy kislány sírja volt, és a koponyája jobb oldalán kerámiaedény volt, a jobb lábának külső oldalán pedig egyedi agancsból faragott eszköz feküdt. A tárgy ‒ Füredi Ágnes előzetes azonosítása alapján ‒ nagy valószínűséggel fonóvillának (lucet) határozható meg, mely jelen ismeretünk szerint az első ilyen lelet a Kárpát-medence 10‒11. századi régészeti hagyatékában.
Az ásatást jövőre folytatjuk, hogy az eddigi eredmények alapján a 10. század végére ‒ 11. századra keltezhető temető teljes egészét feltárjuk. A leletanyagot Füredi Ágnes, a PPKE BTK Történettudományi Doktori Iskolájának leendő hallgatója fogja feldolgozni és tágabb kitekintésben értékelni a Dél-Pest megyei 10–11. századi településtörténetet összegző PhD disszertációja keretében.
Résztvevők: Türk Attila ásatásvezető régész, Füredi Ágnes és Rácz Tibor Ákos régész munkatársak
Régészhallgatók: Balogh-Bodor Tekla, Győrffy-Villám Zsombor, Jancsik Balázs, Langer Dániel, Léhner Zita, Polónyi Emese
Önkéntesek: Greman István, Tauser Péter
A Salisbury Régészeti Kft-nek és Kozma Tibor egyéni vállalkozónak, valamint Varjú Jánosnak, a terület bérlőjének köszönjük az együttműködést és a támogatást!
